3.2. A gyerekek őszinte ráismerései, elejtett mondatai

Azt szeretném, hogy ez a hosszú beszámoló a gyerekek reagálásaival záruljon, ez maradjon meg mindenki számára. Ezért a legkedvesebb mondataik közül egy-kettőt idézek itt.

A Budapest Bábszínház Mire gondol Alma? című a legkisebbeknek szóló előadása számomra olyan produkció, ami ezt a korosztályt jól ismeri, érti. Őszinte játék, kedves humorral és nagy-nagy szeretettel. Bár ebből az előadásból nincs gyerekektől idézhető mondatom, nagyon fontosnak tartom a nézőtéren tapasztaltakat, a közönség jelenlétének, figyelmének intenzitását.

A Kerekasztal Színház A csomag című osztálytermi előadása szintén alsós gyerekeknek készült. Döbbenetes volt számomra, hogy az egyik kislány természetes könnyedséggel fejtette meg az alapproblémát: „Mert meghalt az anyukája…” mondta, s ezzel a mondattal gyors irányt is adott a további játék, illetve a megoldások felé.

A Nyitott Kör Gumicukor című osztálytermi színházi előadását néztem meg. A gyerekeket lassan bevonva alakul ki a játék, majd mikor már a szerepben lévő diákok csalódással észlelték, hogy nem sikerült megoldaniuk a problémát, az egyik kisfiú megszólalt: „Már megint elrontottuk a gumicukor miatt…

A marosvásáhelyi Ariel Színház Volt egyszer egy című darabját a Budapest Bábszínházban láttam. A nézőtéren másodikos gyerekek között ültem, mikor a szereplő színészek saját valóságukban elkezdték játszani a darabot. Az egyik gyerek kicsit felháborodva mondta, hogy ezek nem bábok, hanem emberek, a másik rögtön válaszolt rá: „Azok bábok, csak úgy csinálnak, mint az emberek…”