1.5. Színházi nevelés

Külön fejezetet szánok a színházi nevelés témájának, hiszen a megtekintett előadások több mint egynegyede ezt a műfajt képviseli. 28 előadás a színházi nevelés TIE (Theatre in Education) klasszikus formájában készült, közülük 19 előadás osztálytermi színházi formában is előadható.

A társulatok különböző korcsoportokat szólítottak meg:

  • óvodásoknak – 2 előadás
  • kisiskolásoknak – 5 előadás
  • kiskamaszoknak – 6 előadás
  • kamaszoknak – 15 előadás

Külön szekciót kívántunk szervezni ennek a témának Gyevi-Bíró Eszter segítségével, több szakember bevonásával. Sajnos ez sem jött létre.

Kiváló előadásokat, foglalkozásokat láttam, bár a műfaj nehézségével folyamatosan szembe kellett néznem. Ezek: a téma, a probléma felvetése, feldolgozásának mélysége, a helyzet művészi interpretálása, a diákokkal való kapcsolatépítés, színészi alakítások, színházi eszközök használata, zene és a látvány.

Sok színházi nevelési társulat jelentkezett akár több olyan előadással is, amelyeket különböző korosztályoknak játszanak.

Ehhez a műfajhoz másféle tudás szükséges, mint a klasszikus nagyszínházi színészi alakításhoz. A színész-drámapedagógusoknak folyamatosan különböző szerepekbe kell bújniuk, állandóan váltanak, hol szereplők, hol drámatanárok, hol ismét ugyanazok, vagy már más szereplők. Ez nagyon nehéz feladat. A színházi nevelési társulatok tagjai ebben már járatosak, van gyakorlatuk, módszerük erre. Ám sokszor a nagyszínházak művészeinek ez a feladat idegen és így az alakítás kényszeres lesz. S lehet ez fordítva is, hogy a színházi nevelési csoportok tagjainak színészi munkájából hiányzik a mélység. Sokszor bízunk abban, hogy a drámatanár egyben elég jó színész is, de nem mindig van ez így. Lehet, hogy a darabban a problémafelvetés erős, de mégis a szereplők játéka miatt hiányérzet van az azonosulási folyamatban. Ilyen problémával többször is találkoztam. Természetesen vannak olyan előadások, ahol mindkét alakítás hitelesen van jelen, például a RÉV Színházi Társulat Anyakicsinyítés, vagy Kerekasztal Színház Sehol című előadásában. A probléma feloldására láttam jó megoldásokat Kaposváron a Csiky Gergely Színház Osztályvigyázz!, vagy a Káva Kulturális Műhely-Duna Táncműhely-Nemzeti Táncszínház közös Talpuk alatt című előadásaiban is. A színész/táncos és drámatanári szerepek teljesen, vagy részben elválnak. Nem akarják mindenképpen mindkét feladatot elvégezni a művészek/művésztanárok, ha ezt nem tudják elég jól megtenni. Kaposváron csodálatos színészi alakításokat láttam, mélyen átélhető sorsokat, s a drámatanárok pontosan, szakszerűen be-bekapcsolódtak a feldolgozásba, mivel ehhez ők értenek jobban. A Táncszínházak és a Káva közös produkciójában a táncosok és a drámatanárok olyan leleményesen léteztek együtt, hogy nem lehetett tudni, ki a táncos, ki a drámatanár.

Komoly problémának látom még ezekben az előadásokban a látvány sekélyességét. Kevés olyan színházi nevelési, osztálytermi színházi előadást láttam, ahol a képi világ is hozzáadott a darabhoz. Inkább a szegényes, de praktikus megoldások a jellemzők. Ezt a témát mindenképpen fel szerettem volna vetni ebben a szekcióban meghívott színházi tervezők bevonásával.