Hailsham diákjai látszólag éppen olyanok, mint bármelyik elit iskola tanulói:
tanulmányaik mellett alkotnak, sportolnak, barátságok és szerelmek fűzik őket
össze. Egészségükre különösképpen odafigyelve, a világtól teljesen elzárva
nevelkednek, hiszen arra készítik fel őket, hogy egy napon elkezdjék az
Adományozást. Őket egytől egyig ezért hozták létre. A jövőjükről már határoztak.
Csak éppen még ők nem tudják, mi vár rájuk, mindenkire, egytől egyig…
Amy, Liv és Tommy az idő múlásával egyre többször teszik fel a kérdést: ha
véget ér az iskola és maguk mögött hagyják az egyenruhát, a teniszpályákat és a
hálótermeket, mi fogadja őket odakint? Mi van ott, amitől ennyire óvják őket? Vagy
mi az bennük, amitől a világot óvni kell?
Kazuo Ishiguro Nobel-díjas japán író felkavaró regénye Magyarországon először a
Harlekin Bábszínházban látható.

Senki nem tudta, ki volt pontosan Momo, a kislány, hogy kik voltak a szülei, honnan jött, vajon hány éves lehet. Csak megjelent egyik nap a város peremén álló, romos amfiteátrumban, és attól fogva ott élt. Egy dologhoz mindenkinél jobban értett: úgy tudott figyelni, mint senki más. Úgy tudott hallgatni, hogy attól a legbutább embereknek is okos gondolataik támadtak, a szomorúak is bizakodóvá és derűssé váltak.
Egy nap szivarozó, szürke ruhás idegenek érkeztek a városba. Azért jöttek, hogy megfosszák az embereket minden „haszontalanul” eltöltött időtől, hogy rávegyék őket, ne látogassák a barátaikat, ne járjanak szórakozni és még negyedórát se üldögéljenek az ablak mellett az elmúlt napon merengve. Az emberek azt hitték, egyszer majd visszakapják a sok megspórolt időt, mert nem tudták, minél inkább takarékoskodnak vele, annál szegényebb, sivárabb, hidegebb lesz az életük.

A szürke urakkal csak egy bátor kislány mer szembeszállni: Momo, aki egy teknősbékával az oldalán elindul, hogy segítséget kérjen az idő titokzatos urától. Vajon sikerül visszaszereznie az az ellopott időt? Vajon meg tudja menteni a barátait?

“Nagy a világ és én félek,
szorongatnak a miértek.
Lázadásom határt keres,
légy szigorú s közben szeress!
Bármily nehéz, nézz rám büszkén!
Szeress úgy is, ha szúr a tüském!”
Andrássy Réka: A kamasz dala – részlet

Előadásunk a kamaszlét határhelyzeteit, az őket foglalkoztató kérdéseket, bonyolult kapcsolatrendszerüket, a közösséghez, szülőkhöz való viszonyukat állítja középpontba, remélhetőleg segíti a kamaszokat az átmeneti időszakban önmaguk és egymás elfogadását illetően, teljes egészében az őket érintő kérdésekre, érzelmi és testi változásaikra fókuszál. Dramaturgunk, Pallai Mara színházi szempontokat szem előtt tartva fogja össze és szerkeszti meg az etűdökből álló előadást. Paár Julcsi énekművész, zeneterapeuta az előadás zeneszerzője, zenei szerkesztője változatos zenei világot penget meg, megszólítva különböző zenei területekről érkező neves zenészeket, legyen az jazz, klasszikus, világzene vagy folklór. Kortárs költőink, íróink e témában megjelent költeményeiből is elhangzanak részletek az előadás folyamán. Fontosnak tartjuk, hogy a fiatal generációt látvány szinten is meg tudjuk szólítani, fúzióban más művészeti ágakkal, legyen az előadás nagyon friss, mai és igazán nekik szóló.

A 12 éves Szofi élete tiszta káosz: a szülei elváltak, az anyukája összejött Szofi sakkedzőjével, az apukája meg sosincs ott, amikor szükség volna rá. Ráadásul mindjárt kezdődik az ifjúsági sakkbajnokság vármegyei döntője, és Apa megígérte, hogy eljön, de még a telefont sem veszi fel. Szofi addig nem hajlandó elindulni a versenyre, míg Apa meg nem érkezik, ezért bezárkózik a pincébe. Egy sötét sarokban ősrégi sakktáblát talál, egy megkezdett játszmával. Szofi megfogja az egyik bábut, lép és átkerül egy másik Univerzumba. Szofi két birodalom háborújába csöppen. Neki kell vezetnie a világos király seregét egy reménytelennek tűnő csatában, amelyben a tét nem csupán a két királyság jövője, de a játszma végén Szofi családjának sorsa is eldől.

Éric-Emmanuel Schmitt hőse: Oszkár. Egy kisfiú, aki beteg… nagyon beteg…
Némán, tanácstalanul áll előtte a doktor. Szülei is menekülnének a rájuk váró fájdalom elől. Csak szobatársa, az idős Rózsa mami őszinte vele. Kitalál a fiúnak egy játékot: ezentúl minden napja tíz évet ér.
Így Oszkár megélheti a kamaszkort, a szerelmet, a házasságot, a felnőtt ballépéseket, a magányt és erejének elfogyását.
Oszkár belemegy a játékba, melynek eredményeiről levelekben számol be: izgalmak és örömök, barátság, szerelem, család, munka…
2 nap: egy teljes élet.

A főszereplő kisfiú szenvedélyes úszó, akit szeretett nagypapája edz. Miközben ő egyre jobb eredményeket ér el, a nagypapa viselkedése fokozatosan megváltozik: először csak elfelejt egy-két apró dolgot, aztán zavartan kezd viselkedni; elfelejti a tárgyak nevét, eltűnik, meggyanúsítja az unokáját, hogy ellopta a pénzét, végül már saját tükörképét sem ismeri fel. A fiú kétségbeesetten próbálja megőrizni a régi kapcsolatukat, miközben szégyelli és titkolja is nagyapja állapotát, mert fél, hogy otthonba kell küldeni. A darab érzékenyen ábrázolja a családtagok tehetetlenségét és fájdalmát, miközben nem feledkezik meg a közösen átélt szép pillanatokról sem.

A művet 2009-ben mutatták be a saarbrückeni Theater Überzwergben, és 2010-ben jelölték a rangos Mülheimer KinderStückePreis díjra, amit a Mühlheimi Színházi Napok keretében osztanak ki németnyelvű gyerekdaraboknak.

A láthatáron egyaránt szól gyerekekhez és felnőttekhez, és empatikusan vezeti be a közönséget az Alzheimer-kór által érintett családok mindennapi küzdelmeibe.

“Alkonyodik… Már egy órája ébren vagyok: nyitott szemmel fekszem, és érzem, ahogy a föld pórusain leszivárog hozzám a közelgő éj hidege. Szívverésem meggyorsul, dermedt tagjaim zsiborogni kezdenek. Körülöttem már forgolódnak a társak, vérhabos ajkuk szélét nyalogatják… Mindjárt megrendül a föld, fölemelkednek a koporsófedelek, leplek, lebernyegek csattognak a krizantémszirmait hullató holdfényben… Föl, Föl! Ütött az óra! Kezdődjék a vadászat!”
Sárd városában a világégés óta alig születtek gyerekek. Akik maradtak, egy nap arra ébrednek, hogy eltűntek a felnőttek. Mi történhetett? Talán a tanító bácsi hátra hagyott naplójából kiderül…
A szombathelyi Mesebolt Bábszínház Baka István A kisfiú és a vámpírok című kisregényéből inspirálódva meséli el egy jövőbeli magyar kisváros rémhistóriáját feketehumorral, egy majdnem jó dalárda állhatatos zenei közreműködésével, és garantáltan véres végkicsengéssel.