Nyílt levél a Kolibri ügyében – kérdések a döntéshozókhoz

Nyílt levél a Kolibri ügyében – kérdések a döntéshozókhoz



Az ASSITEJ Gyermek- és Ifjúsági Színházak Világszervezetének magyar központja mély aggodalommal követte a Kolibri Színház igazgatói pályázatának fejleményeit. A Kolibri az alapítása óta eltelt 33 évben a magyar gyerekszínházak meghatározó műhelyévé vált. Kezdeményezője volt e színházi terület megújításának. Több olyan műfajt, megközelítésmódot vezetett be, amely azóta evidenciává vált. Ma már természetes, hogy csecsemőknek is érdemes színházat csinálni, mint ahogy az sem kérdés, hogy az ifjúsági korosztályt kifejezetten a számukra készített előadásokkal lehet igazán hatékonyan megszólítani. És mára az is elfogadottá vált, hogy a fontos előadások hatását színházpedagógiai programokkal érdemes elmélyíteni. E paradigmaváltás eredményeként a Kolibri felkerült a gyerek- és ifjúsági színházak világtérképére, számos határokon átnyúló projekt kezdeményezőjévé, illetve meghatározó szereplőjévé vált.


A Kolibri által teremtett felbecsülhetetlen értékeket csak azok nem ismerik, akik lebecsülik a gyereknek és fiataloknak szóló színjátszást. Az ASSITEJ Gyermek- és Ifjúsági Színházak Világszervezetének magyar központja számára megnyugtató volt, hogy a Kolibri Színház vezetésére kiírt igazgató pályázat megőrzendő értékként határozta meg azt a korosztályi és műfaji sokszínűséget, amelyet a Kolibri az elmúlt 33 évben megteremtett. Most mégis azt látjuk, hogy ezek az értékek végveszélybe kerültek azzal, hogy a kulturális és innovációs miniszter Zalán Jánost nevezte ki a Kolibri igazgatójának.


Ezen aggodalmunkat megerősítették azok a tények, amelyek Zalán János pályázatából eddig napvilágra kerültek. Levelünk fogalmazásakor még csak reméljük, hogy Zalán János pályázata a pályázati kiírás előírásainak megfelelően nyilvánosságra kerül, de most még csak találgatni tudunk, hogy mik lehetnek Zalán János tervei azzal a gazdag gyermekszínházi örökséggel, amelyet a kezébe kapott.


Igaz az, hogy Zalán János elképzelhetőnek tartja a profilváltást is, és végső soron akár szórakoztató felnőtt színházzá is alakítaná a Kolibrit? Ez a koncepció valóban elfogadható a fenntartó számára?


Igaz az, hogy Zalán János nem fejtett ki részletes koncepciót a csecsemő-, gyermek- és ifjúsági színházi műfajok megvalósításáról, holott a pályázati kiírás feltételei közt ez szerepelt? Ha ez így van,
akkor a szakmai bizottság miért nem zárta ki Zalán János pályázatát, mint olyat, amely nem felel meg a pályázati kiírás feltételeinek?


Igaz az, hogy Zalán János pályázata semmit nem ír a Kolibri elmúlt évtizedekben végzett munkájáról, mintha egyáltalán nem ismerné azt az örökséget, amit át akar venni? Elfogadhatónak tartja a fenntartó, hogy Zalán igazgatása alatt ezek az értékek veszendőbe menjenek?

Valóban elfogadhatónak tartja a fenntartó, hogy megszakadjanak azok a több évtized alatt kiépített nemzetközi kapcsolatok, amelyekről Zalán Jánosnak – pályázata kiszivárgott részletei alapján – fogalma sincs?


Igaz, hogy Zalán Jánosnak egyetlen szava sem volt pályázatában arról a színházpedagógiai munkáról, amelyet a színház több évtizede folytat, és amely műhely a Kolibri egyik meghatározó értékét adja?


A fenntartó valóban biztosítottnak látja a Kolibri Színház gazdasági működését Zalán János irányítása mellett? Végigszámolta valaki a pályázat elbírálói közül azt, hogy Zalán János gazdasági terveinek (a társulat és az épület kapacitását meghaladó előadásszám-növelés, tömeges ingyen nézők, az épület bérbeadása) van-e bármiféle realitása egy gyermek- és ifjúsági színházban?


Végül a legfontosabb kérdés: egyáltalán megmarad-e a gyerekek számára ez a színház, vagy
mindez a múlté lesz – hol, volt, hol nem, volt egyszer…

Az ASSITEJ Magyar Központ elnöksége