A Feledi János által rendezett és koreografált Pulcinella című táncelőadás tökéletes kikapcsolódás bármely korosztály számára. Mindenki megtalálja benne azt, ami neki való. A legkisebbeket eleve megfogja a direktségével, a jól előadott komikus elemekkel és a remekül felépített, könnyen követhető történetszállal. A kicsit nagyobbak, akik éppen a görög színházról vagy éppen Shakespeare-ről és az ő koráról tanulnak, átfogó és pontos képet kapnak a commedia dell’arte felépüléséről és lényegéről.

A commedia dell’artéról röviden: a 16. századi Olaszországból származó, improvizatív színházi forma, amely állandó karaktertípusokra, maszkokra és fizikai játékra épül. A történeteket nem teljes szövegkönyv alapján játszották, hanem előre meghatározott helyzetekből és rögtönzésekből alakították ki.

Az állandó karaktertípusok a tánc nyelvén történő megvalósításban még szebben és egyértelműbben épültek fel. A táncművészek sminkje jól közvetített az adott jellemek érzelmeit, ráadásul egészen kitűnően használták mimikájukat. A hangulatot tovább fokozta a szereplők egészen korhű, ám egyszerre modern jelmeze is.

A rendező szerette volna minél inkább a saját ízlésük szerint alakítani a táncosok megjelenését, hogy minél jobban magukénak érezzék az előadást. Feledi János azt is elmondta, hogy számára a legfontosabb, hogy a szereposztás a lehető legpontosabb legyen és az adott művész komfortosan tudjon mozogni a rá kiosztott alakban. A nézőtérről pontosan ezt lehetett érzékelni.

A tánctérben elhelyezett néhány pad a koreográfia részévé vált, ahogy a háttérben lévő takarások is. A teret jól kihasználva, betöltve mozogtak a táncosok. Érződött, hogy élvezik, hatalmas energiával dolgoztak, és az is látható volt, hogy valóban szabadkezet kaptak néhol improvizáció terén, ami határozottan hozzáadott a darabhoz.

Pulcinella alakja nagyon szerethető a maga, egyfolytában vicceskedő fiús bájával, ahogyan megtréfálja társait, a barátnője előtt flörtöl másokkal, ám egy kis veszekedés után ez el is felejtődik. Széles érzelmi skálán zajlott a játék a negyven perc alatt: hatalmas, tipikusan szívfájdalmas táncszóló mellett feloldó, kergetőzős bohóckodás is volt itt.

A Pulcinella egyszerre könnyed és nyugtalanító előadás: játékos humora mögött végig ott húzódik az emberi kapcsolatok törékenysége és a szerepjátékok kényszere.

(Pulcinella, Feledi-project, Nemzeti Táncszínház, Budapest, 2026. 05. 22.)