Bartal Kiss Rita rendezése a cirkusz két különböző jelentését vetíti egymásra. Megjelenésében, gesztusaiban a hagyományos cirkuszi formanyelvet hordozza, témáját pedig a gyermeki hisztiből, a cirkuszoló gyerekekből meríti.

Tőrös Szilvia, Stekbauer-Hanzi Réka és Szabó Zsolt hármasa rendkívül dinamikusan működik. A fesztivál többi előadásához képest, amik ennyi színésszel dolgoztak, itt merőben más kapcsolatokat, szituációkat láthattunk a színpadon. A három színész a cirkuszi bohócok különböző típusait jeleníti meg. Rendkívül szerencsés a színészválasztás, ugyanis valóban izgalmasan működtetik a különböző karaktereket.

A cirkuszt idézi a játékmód kitettsége, a túlzó gesztusok és reakciók is. Ugyanakkkor épp itt ér össze a cirkusz és a gyerekek világa. A színészek egyszerre alakítanak cirkuszi bohócokat és játszadozó gyermekeket. A játékban természetesen megjelenik egymás idegesítése, megviccelése is, amin valaki mindig elsírhatja magát, így a cirkuszolás valóban folyamatosan újratermeli önmagát. Egymás ütögetése, kinevetése, majd a konfliktusok feloldása történik az előadás első részében.

A színpadon a fehér és a piros színek uralkodnak, ezek pedig igazán figyelemfelkeltő, kontrasztos teret alkotnak. A kontraszt tehát nem csak a színészek játékában, de öltözetükben és kellékeiken is felfedezhető.

Egy cirkuszi számhoz hasonlóan itt is bravúrok követik egymást a karikán való átugrástól az óriásbábok megalkotásáig. Ez utóbbi, a nagy labdák bábként való használata nagyon finoman folyik át a cirkuszolásból. Ugyanilyen érzékenyen, humorosan történik a közönség játékba hívása is.

Az alkotók a cikruszi szám csúcspontjának megalkotása helyett úgy döntöttek, inkább a nyitás felé haladnak. Így a legnagyobb bravúr talán elmarad, de a gyerekek valóban mindenfajta hezitálás nélkül kezdenek el játszani a náluk nagyobb labdákkal.

(Cirkuszoló, Griff Bábszínház, Zalaegerszeg, 2026.05.22.)