A zuhogó esőben az Örkény Színházba érkezve kis híján beleütközöm egy narancsruhás sepregető férfiba. Értetlenül figyelem, miért seprűvel küzd az eső ellen, majd beljebb lépve, ráébredek, hogy Polgár Csaba Momo című előadása már az előtérben megkezdődött. A hatás kétségtelenül működik, a nézőtér felé tartva Michael Ende könyvének gyerekolvasói folyamatosan azt találgatják, hogy melyik szereplő melyik karaktert játszhatja. A fő kérdés az: ki lehet Momo?

Polgár Csaba rendezése végig igyekszik gyerekközpontú maradni, a szereplők gyakran kiszólnak a közönséghez az előadás során, a szünetben forradalmi plakátokat készítünk a szürkék ellen. Ugyanakkor ezek a nyitások olykor esetlegesnek hatnak, a plakátok pedig kissé jelentőségüket veszítik, csak a végső nagy csatában jutnak kis szerephez.

A darab tisztelgés Michael Ende munkássága előtt. A Momo története a rendelkezésünkre álló idő minőségéről és a kapcsolatok fontosságáról különösen aktuális. A felcsendülő dalok, amelyek hol egy-egy szereplő bemutatására, hol egy-egy drámai pillanat megragadására szolgálnak, a szerző verseiből készültek (a dalszövegeket Kiss Judit Ágnes fordította).

Az előadás mesei hangulatát Juhász András gyönyörű esztétikával dolgozva alkotja meg. Az idő folyására felvillanó számok, a szívben lévő időt ábrázoló több tucat kattogó metronóm és vetítés, a szürkéket legyőző levegőben kavargó idővirágok mind olyan képek, amelyek sokáig velünk maradnak. A történet aktualitására utaló két méteres Labubu, VR szemüveg és McDonalds zacskók engem ugyan kissé kidobtak a történet meseiségéből, de a gyereknézők izgatott suttogásaiból ítélve számukra működtek a gegek.

A szűk tér kifejezetten kevés mozgáshelyet nyújt a színészek számára. A színpad lényegében a barna zsákokkal letakart nézőtér, ami a romos amfiteátrumot hivatott megidézni, így a színészek a sorok közt szorongva, illetve a székekben ülve játszanak, énekelnek, zenélnek.

A Momót alakító Szaplonczay Mária szinte elveszik a hatalmas sárga pufikabátban. Kedves, megértő kislányt mutat, aki nem epikus hős, hanem csak a barátait szeretné visszakapni, és akarata ellenére keveredik a gonosz szürkék elleni harcba. Az emberek idejét és örömét ellopó Szürke Urak (Rába Roland, Nagy Zsolt és Máthé Zsolt), illetve maszkokkal megalkotott klónjaik (Izsák Lili tervei) kifejezetten félelmetes, komoly ellenféllé válnak. Für Anikó az Óramester szerepében csak néhány jelenetben jelenik meg, de akkor azonnali hidegrázós hatást ér el az időről mondott, visszhangzó kijelentéseivel. Mellette Friedenthal Zoltán folyamatosan átváltozva brillírozik, hol karmesterként és narrátorként jelenik meg, hol egy Kassziopeia nevű teknősként, hol az eseményeket salátát fogyasztva figyelőként.

A Momo mese arról, hogy mire érdemes az időnket fordítanunk. Telefonozás helyett a baráti kapcsolatokra, rohanás helyett a pillanatok megélésére. Hiszen a Szürke Urak folyamatosan jelen vannak és csak arra várnak, hogy ellophassanak mindent, ami fontos.

(Örkény Színház, Budapest: Momo, 2026.05.17.)