„Huszár a H-3-ra!” – így hangzik Ron Weasley ikonikus mondata, miközben láthatjuk, ahogy az embernagyságú bábok siklanak a táblán, hogy leüssék az ellenfelet. Egy másik univerzum, mégis hasonló érzeteket kelt a Budapest Bábszínház A sárkányfutó átka című előadása.

A darab főszereplője a 12 éves Szofi, aki a válás miatt széteső családjának élményével küzd. Élete egyik legfontosabb sakkmeccsére készül, ám amikor édesapja nem érkezik meg, hogy elkísérje, a pincébe zárkózik. Itt egy rejtélyes sakktáblával lépve a Sakk univerzumban találja magát, ahol a Világosok és Sötétek közötti ősi háború zajlik. Szofinak a Világosokhoz csatlakozva meg kell nyernie a csatát, hogy épségben hazajuttassa magát és a világban Fehér Királyként raboskodó édesapját. A csata során saját félelmeivel és a válással kapcsolatos nehézségeivel is szembe kell néznie.

A rendező, Fábián Péter egy látványos, részletekbe menő fantasy birodalmat hoz létre a sakk világából, ami nagyban támaszkodik a Gyűrűk ura atmoszférájára: megidézi azt a vetítések vizualitásában (Ujvári Bors munkája), a szövegben (a Vezér szövetsége), a jelmezekben (a Sötét király és Királynő jelmeze Sauron maszkjára hasonlít) és a megoldásaiban (Szofi győzelme a Sötét Futó ellen, illetve Eowyn és az angmari boszorkányúr ikonikus harcának erős párhuzamai) is. Ugyanakkor éppen a részletes világépítés válik az előadás sebezhető pontjává, mivel egy ekkora epikus történetet nehéz két óra húsz percben elmesélni. A nagyívű történet sűrítése olykor logikai buktatókhoz – megfeledkezés a Sötét Futóról – vagy nagyobb ugrásokhoz – a Sötét Birodalomba való izgalmas utazás egy részét csak a kivetített térképen láthatjuk –, olykor pedig a ritmus felgyorsulásához vezet, ami miatt az epikus csaták kissé elsietettnek hatnak.

A történet kétségkívül izgalmas és fontos állításokat tesz a versenysport nyomásáról, ahol a vereség elképzelhetetlennek tűnik, amit az iskolai követelményrendszerrel küzdő kiskamasz, kamasz közönség is ismer. A darab feszített tempóját a Fábián Péter rendezői stílusára jellemző gegek törik meg, melyek azonban nem minden esetben találják meg a közönségüket. Míg a játék a szólásokkal, mint a Világos huszár paripalétéhez kapcsolódó „átesel a ló túloldalára” típusú poénok működnek, ám a Gyűrűk ura utalásokat már nem igazán érti minden kiskamasz.

A sárkányfutó átka egy szerelmeslevél a sakkhoz. Ágfay Míra testbáb tervei lenyűgöző kivitelezésükkel azokban is figyelmet keltenek a játék iránt, akik korábban egyáltalán nem érdeklődtek iránta. A mozgás (Horkay Barnabás munkája) is a sakkfigurák lépéslehetőségeihez idomul, a futók kerekescipőben gurulva siklanak a színpadon, míg a bástya mozgása nehézkes.

A figurákat megtestesítő színészek játéka is a sakkfigurák jellemzőit testesíti meg: Juditka, a gyalog Csarkó Bettina alakításában folyamatosan mozgásban van, cserfes és szókimondó, míg Barna Zsombor mindig harcra kész, peckes, bár kissé öntelt, magáról hőskölteményeket alkotó világos huszár. Kellően búskomor, noha alapvetően jószívű, a súlyos átok alatt nyögő Bartha Bendegúz a Sárkányfutó szerepében. Mellettük Spiegl Anna játéka más dinamikát képvisel: az alapvetően visszahúzódó, belső bizonytalanságokkal küzdő Szofi szerepét expresszívebb, erőteljesebb színpadi jelenléttel formálja meg, ezért a karakter lelki küzdelmei nehezebben átélhetővé válnak. Az előadás sztárja egyértelműen a Hodorra emlékeztető, nehézkés mozgású, ugyanazt az egy mondatot ismételgető Bobby, a bástya, aki Teszárek Csaba alakításában, az előadás végén meccshangulatú éltetést vált ki a gyermekközönségből.

(A sárkányfutó átka, Budapest Bábszínház, 2026.05.18.)