Lázár Ervin kilencvenedik születésnapja igazán remek alkalom, hogy újra a színpadon is lássuk néhány művét. Budapesten a 6SZÍNben láthattuk az Aranyszamár Bábszínház előadását, A legkisebb boszorkányt.

A szerző művei híresek arról, hogy különös, varázslatos történeteken keresztül fontos emberi értékeket mutatnak meg. Elég  A négyszögletű kerek erdő meséjére gondolni, ahol a szereplők különcségük ellenére elfogadják és segítik egymást. A szerző az összetartás és elfogadás fontosságát adja át a gyermekeknek.

A legkisebb boszorkány arról szól, hogy képesek vagyunk akár sajátmagunkat feláldozni azért, akit szeretünk, illetve az ő boldogságáért. Az Aranyszamár Bábszínház társulata ennek a hangulatát értőn teremtette meg a színpadon, pusztán egy nagy díszletelem segítségével. Egy óriása, kerekeken álló kocka keretét láthattuk a színpad közepén. A különböző tereket, helyszíneket szalagokkal jelenítették meg, majd a kifeszített és minden irányba ágazó szalagok mentén mozgatták bábjaikat.

Érsek-Csanádi Gyöngyi, Baranyai Anita és Krausz Gábor is ragyogóan hozta a rájuk kiosztott alakokat, amikor érzelmes és vidám hangulattal vitték végig a darabot. Krausz Gábor a nagyon jellegzetes, karakteres hangját jól ki tudja használni a színpadon, nagy öröm őt hallgatni és figyelni. Érsek-Csanádi Gyöngyi lenyűgöző energiával volt jelen, a szakma iránti szeretete betöltötte az egész teret. Baranyai Anita játéka szintén szenvedéllyel volt tele.

Nem esett nehezemre érzelmileg kapcsolódnom az előadásban megfogalmazottakhoz, illetve a színészi játékhoz. Könnyes szemmel ültem, miután Baranyai Anita kimondta Amarilla, a legkisebb boszorkány utolsó gondolait, mielőtt a gonosz Anya-Banya megátkozta volna: „…igen, még mindig szeretem!”

Az üzenet célba ért. A legerősebb egy láthatatlan varázslat, ami nem más, mint a tiszta és őszinte, igaz szeretet!  

(Aranyszamár Bábszínház: A legkisebb boszorkány, 6szín, 2026. 05. 19.)