Üres tér. Bezuhanó hosszabbító. Hangos gyerekkacaj. Szétnyíló hátsó függöny.

Így jelenik meg A kőszív című előadás központi eleme, az utazó vándorkocsi, ami egyszerre több helyszínként szolgált. Volt fekete erdő, kocsma vagy éppen Szénégető Péter háza.

Markó Róbertnek a pécsi Bóbita Bábszínházban rendezett és írt darabja az integráció fontosságára hívja fel a figyelmet. Arra, hogy mindegy, ki vagy és honnan jöttél, amíg a szíved a helyén a van, és azt nem cserélted el bármi múlandó kívánságra. Mert belül mindenki egyforma.

Ezek köré a gondolatok köré épült a történet, amelyben Szénégető Péter életét ismerhetjük meg, azt, ahogyan nagy szegénységben, monoton egyhangúságban tengeti napjait, míg meg nem látogatja egy különös erdőlakó, az erdőjáró fekete törpe, aki teljesíti három kívánságát. Ám mint mindig, itt is volt egy apróbetűs rész.

Ha olyat kér, ami a fekete törpének nem tetszik, azonnal elveszíti a maradék kívánságait. Természetesen a szegény szereplőnk gazdagságot kér, elszórja a pénzt, a fekete törpe pedig nyomtalanul eltűnik, otthagyva őt ismét pénz nélkül. Ekkor kerül képbe a fehér óriás, akinek eladja a szívét, aminek a helyére csak egy kőből készült másolat kerül.

Innentől pedig a kőszív miatt a történet elindul afelé, hogy célba érhessen az üzenete: a szív és az érzelmek fontossága. Jobb szegénységben de szeretetben élni, mint gazdagon de magányosan.

Papp Melinda, Szalai Barbara, Arató Máté, Matta Lóránt és Rácz Attila játéka egyformán felkelti és megtartja a fiatal nézők figyelmét. Szívüket és lelküket beleadják abba, hogy a lehető legszebb módon érzékenyítsék a gyermekeket és bemutassanak egy számukra talán kevésbé ismert népi világot és annak életmódját.

Nagyon érdekes látni, hogy tárgyjáték segítségével mi mindenből lehet bábot csinálni és azzal mesélni. Hétköznapi tárgyakat, például fakanalat, cipőt, kancsót vagy egyéb eszközöket ruháznak fel érzelemmel, ezáltal szereplővé téve őket. Itt láthattunk egy cipőt, ami törpeként jelent meg, olykor kalapban és emberi kéz formálta szárnyakkal. Az óriást egy hosszú kabáttal és cipőfejjel formálták meg, aminek irányításához két emberre volt szükség. A színpad központi eleme egy vándorkocsi volt, amiben és ami körül zajlottak az események. A főszereplők életmódját jól szemléltette a jármű: ők bizony sokáig sehol nem telepednek le.

Fontos, hogy a gyerekeket elfogadásra neveljük, már nagyon fiatal korban. A Bóbita Bábszínház csapata pontosan ebben segít a lehető legszebb nyelven. A színház nyelvén.

(A kőszív, Bóbita Bábszínház, Pécs, 2026.05.18.)