Az előadás a Rózsa királyfi történetének újramesélését célozta meg, a boldogságkeresés motívumát kiemelve. A látványvilágot Csiszér Csilla Viola teremtette meg: egy hangulatos, népmesei paraszti konyhát, amelyet modern kori tárgyakkal – mint például egy kotyogós kávéfőzővel – egészített ki, így  téve időtlenné a teret.

A díszlet stabil keretet biztosított a cselekménynek. A színpadi történés főként a kellékek intenzív használatára épült, melyek a mesélés vizuális illusztrációjaként szolgáltak. A kellékek bőséges mozgatása vizuálisan gazdag, sűrű élménnyé alakult.

Az előadás két szereplője Tóth Ákos és Gregorich Zsófia. Tóth Ákos Mukit, a mesélőt formálta meg, akinek feladata volt a folyamatos narráció fenntartása, a tárgyakat használva a történet szemléltetésére. Az előadás egy pontján a mesélő a mese szereplőjévé vált, aki belülről alakította a történetet.

Mellette Gregorich Zsófia fülbemászó dallamokat játszó zenészként vett részt a produkcióban. És bár az előadásban az Anyát is ő jelenítette meg, ez mégsem volt egyértelmű: inkább tűnt Muki testvérének, mint édeasanyjának.

Az előadás fókuszában egyértelműen a narráció állt, a zenei betétek pedig a mesélés támogató, atmoszférateremtő funkcióját látták el. A rendkívül részletes történetmondás intenzív szövegközpontú élményt nyújtott. A szöveg terjedelmessége a felnőtt nézőktől nagy odafigyelést várt el, miközben a gyermeknézők láthatóan élvezték az előadást.

(Rózsa királyfi – Boldogságkeresők, Soltis Lajos Színház, 2026.05.18.)