A fiú, aki sosem aludt előadástere azonnal magával ragad: egy intim, csillagfényes bunker, egy kuckó, ahol elbújhatunk a világ elől és a szeretteinkkel lehetünk. A belépés rituáléja, a mindennapi társaink, a cipőink kint hagyása már az első pillanatban bevon minket a mesék és az álmok birodalmába, megkezdve a „közös utazásunkat“.

A történet Szofi kalauzolásával bontakozik ki, aki saját jelenünk és a mese múltja között ugrálva mesél Bóról, a címszereplő kisfiúról, aki sosem alszik. Bo csupán akkor pihen meg, amikor új barátra talál; barátokra, akik az irányt, a bátorságot vagy épp a megnyugvást adják neki.

A három színész, Pallagi Melitta, Szőts Orsi és Georgita Máté Dezső játéka adja az előadás szívét. Pallagi Melitta (Szofi) magabiztos kalauz, aki finom átvezetésekkel teremt kapcsolatot a közönség és Bo különös világa között. Georgita Máté Dezső játssza a címszereplő, álmatlan Bót, aki a történet meghatározó mozgatója. Bár határozottan kijelenti, hogy ő nem mesélő, valójában ő maga eleveníti fel a korábbi barátságok megkötésének történetét (például a Kalandorral és az Űrhajóssal való találkozásait). Szőts Orsi bámulatos átváltozóképességgel jeleníti meg azokat az egyetemes emberi tudatban élő, popkulturális ikonokat, akik Bo barátaivá válnak – legyen szó a kalandorról (Kolumbusz Kristóf) vagy egy űrhajósról (Neil Armstrong).

Kenéz Ágoston szövege szépen vezeti a gyermeki figyelmet, miközben összekacsint a felnőtt nézőkkel is.

(A fiú, aki sosem aludt, Budaörsi Latinovits Színház, 2026.05.18.)