A Lila fecske című előadás Nemes Nagy Ágnes versei köré épült, asszociatív játékra és etűdös szerkesztésre támaszkodva. A produkció absztrakt, erőteljes képi világa a gyermeki gondolkodásmódot tükrözte. És közben a felnőtt nézőről sem feledkezett meg: neki is ugyanúgy szólnak ezek a hömpölygő képek.

A színészek már a játéktérbe való belépés előtt magukra vonták a figyelmet, az ajtóban állva egy verssort ismételgettek. Kovács Bálint, Varga Bori és Barabás Bíborka eh. játéka rendkívül harmonikus volt, uralták minden testrészüket, és csodás énekhangokkal ajándékozták meg a közönséget. Hol az aktuális verset szedték darabjaira, hol énekelték a dalaikat.

A Darvas Benedek és Ádám Rita által írt, Gregorich Bence által előadott zene negyedik szereplőként volt jelen. A darab zeneisége folyamatosan vált hangsúlyossá. Bár a kevés elem látszólag csökkentette a lehetőségeket, valójában széles skála bemutatására adott alkalmat. A versek zeneisége tökéletesen összesimult a hangszeres zenével, egymást kiegészítve érvényesültek, anélkül, hogy egyik a másiknak lett volna alárendelve.

A díszlet hasonló elven működött: a Veres András rendező és Rumi Zsófia tervező által elképzelt játéktér egyetlen mászóka volt, hintával, létrával és gyűrűvel, ami a kintet és a bentet jelképezte. A nemezből készült bábok és állati alkatrészek – például a madárcsőrre utaló sapkák – bábként és mindennapi használati tárgyként is szolgáltak. A minimális eszköztárral operáló, mégis gazdag előadás annyira megfogta a közönséget, hogy a gyerekek azonnal újra meg akarták nézni.

(Lila fecske, Mesebolt Bábszínház, Szombathely, 2026.05.19.)