Mi a közös a napsütésben, a szabadságban, az egészségben, az anyagi biztonságban és az önbecsülésben? Könnyű a válasz: az emberi jóllét. Jöjjön egy újabb kérdés: vajon a felsorolt adottságok elegendők egy gyerek és szüleinek boldogulásához? A Kerekasztal előadásából kiderül. A válasz előtt azonban hallgassunk meg egy történetet!  

Hét bézs ballonkabátos alak köszönt minket, kezükben különböző hangszerek. Egy elfeledett kor dalnokai ők, zenéjükkel a messzi Grúziába repítenek minket, ahol jelenleg is egy évek óta húzódó, perzsákkal vívott háború dúl. A nép éhezik, a politikai helyzet instabil. A szükséges információk ismertetését követően a bárdok szép lassan Brecht jól ismert arcaivá válnak.

Színre lép a korrupt kormányzó felesége, a népmigrénes Natella Abesvili (Lipták Ildikó), kezében az örökössel, az elnyomó hatalom új termésével. A polgárok hallgatnak, de vajon az ámulattól vagy a félelemtől? Úgy tűnik, az önkény árnyékában a gyűlölet mellett a szerelem is aktívan burjánzik: az udvar félszeg katonája, Szimon Csacsava (Szalai Ádám) titokban röpke találkát folytat a rongyos cselédlánnyal, Gruséval (Bagaméry-Nagy Orsolya). Felemás idill uralja Grúziát, amit a polgárháború réme zúz szét. Magukra utalt sorsok százai lépkednek az állam romjai közt, csakúgy, mint az anyává lett cseléd és a kis örökös.

Perényi Balázs Krétaköre az eredeti Brecht-dráma kortárs kérdéseit domborítja ki, kezdve a hatalom változékony természetétől a szeszélyes szülő-gyerek kapcsolatig. Az előadás maszkos figurái (akiket Hevesi László, Jobbágy Kata, és Kosznovszky Márton parádés játékkal szólaltat meg) egyaránt képviselik a polgárháborúk megrögzött ösztönlényeit, a túlélésért didergő egyszerű lelkeket és a leleményes pénzakrobatákat. Az igazságosság gyilkosai ők, akiknek semmi és senki se szent.  

Csupán egy jogmorzsa van talpon a vidéken, Acdak bíró (Papp Dániel), aki Perényi víziójában nem csupán egy szeleburdi jogász, hanem mélyen emberi karakter. Komoly, lelki harcot folytató figura, akinek fő célja humánusnak maradni egy oly korban, ahol ez a szó elvesztette erényjellegét. Nem a bugyuta döntéseivel, hanem a káosz uralta korral van a baj.  

Mintha az előadás hitvallása összecsengene az övével: ahol már a jognak és az észérveknek nincs hatalma, ott az érzéseknek, az empátiának kell átvenni az irányítást. Jogi útmutatók helyett talán még több Acdakra volna szükség, hogy megleljük végre a jólét apró, de fontos jelentéseit. 

(Kaukázusi, Kerekasztal Színházi Nevelési Központ, 2026.05.18.)