A színpadon egy uszoda látható. Az ismerős kék csempék az égbe nyúlnak, visszatükröződnek rajtuk a színpad elején csíkban elhelyezett víz hullámai, középen rajtkő. Az elmosódások, összemosódások helyszíne ez, hiszen a víz alatt elfeledkezhetünk és eltávolodhatunk a valóságtól. De mi történik akkor, ha az elmosódás az ember agyában történik?

A Budaörsi Latinovits Színház A láthatáron című előadásának középpontjában a kamasz Tamás és nagypapája kapcsolata áll. A fiú szülei elváltak, az osztálytársaival nem találja a közös hangot, és az angol nyelv tanulása sem megy neki. Rendkívül szoros kapcsolatot ápol nagyapjával, aki egyben az úszóedzője is, közös álmuk, hogy Tamás egyszer olimpiai bajnok legyen. Ám egy napon a nagypapa ráébred, hogy lassan elkezd felejteni.

Berzsenyi Bellaagh Ádám rendezése következetesen ábrázolja az Alzheimer-kórral küzdő betegek leépülési szakaszait. A kezdeti apróságok elfelejtéséből (új puding, pedig a régit sem ette meg), az agresszív gyanúsítgatáson át (a nagypapa azt hiszi, Tamás és édesanyja ellopta a pénzét) addig a pontig, míg már szeretteit sem ismeri meg. A jelenetek kétségkívül torokszorítóak, ugyanakkor csak rövid képekben villantják fel a betegség egy-egy stációját, a részletekbe nem merülnek bele, ami megnehezíti a néző érzelmi kapcsolódását a jelenetek tragikumához.

A darab fókuszában Tomi küzdelmei állnak, ahogy próbálja megőrizni korábbi kapcsolatát nagyapjával, miközben a szégyennel és a tehetetlenséggel küzdve egyre inkább egy új osztálytársra, Annára támaszkodik. Juhász Vince játékából egyszerre süt a kétségbeesés és a szeretet, ahogy Tamás szerepében próbálja támogatni nagyapját. Bregyán Péter hihetően alakítja a zavarodottá, majd egyre agresszívabbá váló idős férfit, ám az ide vezető út finomabb átmenetei, a betegség elhatalmasodásának lassú fázisai kevésbé rajzolódnak ki. Gellért Dorottya játékában a városból vidékre költöző Anna megformálása kissé vázlatos marad.

A láthatáron egy választott témáját tekintve rendkívül aktuális és érzékeny előadás a serdülőközönség számára, mivel egyre több és több család érintett. Azonban a negyven perces játékidőnek köszönhetően az Alzheimer-kórral kapcsolatos alapkérdéseket, mint például az otthoni ellátás vagy az idősotthon problémáját, illetve a szeretet és a szégyen megélésének nehézségét a darab csak felveti, de alig enged bepillantást a téma mélységeibe.

(Budaörsi Latinovits Színház: A láthatáron, 2026.05.21.)