Már a kezdés előtt szinte tapintható az a zsongó, fesztiváli eufória, ami a Budapest Bábszínház csordultig telt nézőterét uralta. Dániel András kultikus mesevilága, az elhagyatott rét lakóinak abszurd univerzuma vitathatatlanul hasít, az előadás pedig egyértelműen erre az őrült energiára és várakozásra épít.
A tér már az első pillanatokban magába szippant, szinte egy wagneri értelemben vett összművészet kel életre a deszkákon. A színpadkép egyszerre letisztult és monumentális. Fekete Anna minimalista, mégis beszédes látványvilága fogad minket: hatalmasra nőtt zöld fűszálak erdeje hálózza be a teret, gigantikus menedéket adva a babzsákszerű, amorf kufliknak. Ąz organikus, tapintható fizikai valóságba hasít bele az akusztikus élmény. A színpad mélyéből krónikás varázsgombák emelkednek ki, hogy élő rockzenekarként lüktetve adják meg a darab alaphangját. Keresztülvágó fények, éles kontúrok és dübörgő dallamok olvadnak egybe a díszlettel.
A bábmozgatók és zenészek organikus egységet alkotva lehelnek életet a fura szerzetekbe, szinte összeolvadva a bábokkal. Jelenlétükkel teljesen betöltik a teret, elképesztő fizikai és vokális energiát mozgatva meg; nem egyszerűen megszólaltatnak figurákat, hanem egyetlen lüktető, lélegző masszaként mozognak együtt a zenével, tapinthatóvá téve a rét szürreális atmoszféráját.

Cseri Hanna fülbemászó zenéje és bátor, a formanyelvet maximálisan kihasználó adaptációja tökéletesen simul Ellinger Edina rendezői koncepciójába. A rendezés könyörtelenül építkezik, gyorsít és pörög. Kíméletlen tempót diktálva ütközteti a nézőt egy folyamatos, szinte hipnotikus stimulációval, amivel egyértelműen felveszi a kesztyűt a korszellem TikTok-tempójával.
És talán épp itt bújik meg az előadás egyetlen csapdája: a felfokozott ritmus, az erős próza, ének és látvány sűrű fúziója időnként nyomasztóvá, nehezen követhetővé sűríti az élményt. A puszta szórakozás és a vizuális ámulat garantált, de felmerül bennem a kérdés a dübörgő vastapsot hallgatva: vajon a pörgés elültével, a fesztiválhangulat elcsitultával végül mit visz haza magával a gyerek?
(Mindenki legyen kufli!, Budapest Bábszínház, 2026.05.20.)