Kérjük a színház épületében hagyott két, emberi testet öltött ló gazdáját, bizonyos Kohlhaas Mihályt (Takács Gábor), haladéktalanul jelentkezzen a színpadon! Kanca (Szilágyi Kata) és Csődör (Benkő-Kovács Gergő) köszönik szépen, jól vannak! Meglehet, kicsit gebének és tépázottnak fognak tűnni, de ez csak a látszat.
Tessék? Nem hiszi el a kedves lócsiszár? Mi nem csináltunk semmit, így hozta őket ide! Vajon ennyi indoklás elég egy nyilvánvaló káreset elfogadásához? Lehet egy átlagember sérelmének létjogosultsága a nagyurak világában?
Gyombolai Gábor Kleist–rendezésében újra felteszi Kohlhaas Mihály történetének örökérvényű kérdéseit. Gyombolai Bálint zenei tolmácsolásában, Róbert Júlia dramaturgi szerepvállalásával ismét végig járatja a híres lótenyésztőt megaláztatásának kálváriáján. Morzsánként szedeti fel vele egy romlott állam hátrahagyott szemetét: a lekezelő Várnagy, (Bori Viktor) a kortárs oligarchákat megidéző, pökhendi Vencel (Somorjai Márton) és Güntzig (Kardos János) úr mind-mind a „régmúlt” korrupció valamely kirívó szegletének önnön Döbrögijét képviselik.

Az előadásban felépített uram-bátyám valóság bátran teret enged a szerepösszevonásoknak. Csodálkozunk, ha Vencel arcvonásai visszaköszönnek Kohlhaaas Ügyvédjében? Kallheim Kancellár almafalásai közt vajon véletlenül bukkan fel Várnagyunk bugyuta vigyorának hasonmása? A hatalom viselhet öltönyt, feliratos pólót, papi reverendát, arculata viszont ugyanaz marad.
Az És ti?torokszorító világában nagy szerepet játszik Molnár Anna és Király Betti nyersvasízű látványterve is, mely egy jogi és erkölcsi karámokkal tarkított, örökmozgó bürokrácialabirintust tár elénk. Ebben a térben alig van helye a biztonságnak, az egyetlen légót az aggódó Lisbeth (Milák Melinda) karjaiban leljük meg. Anyai gondoskodása és áldozata nemhogy kicsinyítené a férj dilemmáját, éppen általuk válik mélyebbé, árnyaltabbá a Kohlhaas-család tragédiája.
Közvetetten ő lesz a forradalom kirobbantója, nevét a német városok csak félve veszik majd szájukra, Mihály sérelme Lisbeth miatt növekedik földi és spirituális nagyságúvá. A férfi vad dühében titkon ott bujkál a nő megnyugtató ölelésének a hiánya. Békés vonásainak öröksége visszatér majd a stabilitás utolsó sarokkövének, a Fejedelemnek a szigorú tekintetében, de a lócsiszárnak a megváltáshoz még hosszú utat kell megtenni.
Egy dolog azonban biztos: Kohlhaas mindig felszólal majd ott, ahol a zsarnokság felüti a fejét. És ti?
(És ti?, MU Színház, Káva Kulturális Műhely Egyesület, 2026.05.21.)