Minden költözésben van valami felemelően kaotikus. Átlépni egy ismereten lakás, egy eljövendő kor küszöbét, ahol még csak dobozvárak játszanak helytartósdit, egyszerre rémisztő és izgalmas. A papírba csomagolt emlékeket kezünkben szorongatva leltárba vesszük, mit teszünk fel a polcokra, és mit száműzünk a szemetes mélyére.

A huszonkét éves Fiú (Szabó Dániel) élethelyzete ismerősnek tetszik: szűkös lakásában függetlenségének első táborát veri, alaposan megtervezett gondolattervrajzában már az otthonosság lehetőségeit ecseteli. A kivitelezést azonban hirtelen jött gondolatok sora töri meg.

Felnőtt már ehhez a feladathoz? Egyáltalán mik a felnőttség kritériumai? A legváratlanabb pillanatban, a legnagyobb kódfejtés közepette hirtelen beállít a Szörny, a rég nem látott Apa (Bonczidai Dezső) is.

Hosszú beszélgetés veszi kezdetét, ahol tizenhat év kimondatlan gondolatai, meg nem értett emlékei süvítenek el a nézők füle mellett. A casus bellit elsősorban az elhagyott gyerek kilátástalan sérelmei, illetve az apa mentegetőzéseinek manifesztációja, egy rég elküldött, felbontatlan levél képezi.

E két, egymás számára idegen figura eleinte körözve, majd óvatosan ereszkedve közelít e misztikus tárgy felé, mely kapcsolatuk végső ítéletét tartalmazza. A levél veszélyforrás, felnyitásával régi sebek kezdhetnek el újból vérezni. Mégis jobb lehet a nyers valóságnál egy biztonságos hazugság? Össze tudunk valaha is gyűjteni akkora lelkierőt, hogy nyissunk a levélben foglalt üzenetre?

A rendező Gyevi-Bíró Eszter lelkitréningje mindkét félnek lehetőséget ad a védekezésre és támadásra. Az általa festett intim helyzettel nem csak egy konfliktusokkal tarkított apa-fiú történetet mond el, de annak a lehetőségét is felvillantja, milyen érzés szembenézni a gondolatainkban megbújó szörnyetegekkel, és az egy életen ált cipelt haragot végérvényesen letenni.

A szereplők nem mindig beszélnek egy nyelvet, nehezen találják meg vagy alkalmazzák a megfelelő szavakat. Fehér Csaba drámajátékos kísérletezésében viszont előkerülnek a kirakós hiányzó darabjai, a résztvevők gondolatai által válik igazán egésszé az Eck Attila által írt megható történet. Az idő szorításában talán a külső szemek tanácsai vezethetnek rá a közeledés biztonságos útjára.

(Atya, fiú…, Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház, Marosvásárhely, 2026.05.20.)