Székely Andrea régi gondolata, hogy a hagyományos, szövéshez használt eszközök átmentésre kerüljenek a jelenbe, hogy a fiatalok megismerkedhessenek velük. Az Álomszövők ebből az értékmentésből indul ki, a Csóka Eszer által tervezett térben ugyanis már kezdetben jelen vannak a mai gyerekeknek nagyrészt ismeretlen tárgyak.

Baranyai Anita és Érsek-Csanádi Gyöngyi érkezésével a tárgyak életre kelnek, játékká változnak. A fonalakból kvázi zongorabillentyűk lesznek, a fa szerkezetekkel pedig megmutatják, mennyi varázslat rejlik az egyszerű tárgyakban, mennyi mindenné alakulhatnak át azok.

A díszlet elemei szemet gyönyörködtetőek. Minden szerkezeten látszódik az aprólékos kidolgozottság. Nemcsak valódi, szövéshez használt eszközök vannak jelen, hanem átalakított, például hangszerként működő díszletelemek is. De anyaghasználatukban egységesek: mindegyik fából, fonálból, textilből épül fel, a térben kevés az idegen, vagy modern anyag.

Az előadás íve a felfedezéstől, a játéktól tart az alkotás felé. A színészek először csak játszanak a fonalakkal, mindenfélére használják azokat, de aztán megjelenik a szövés, a szőttes alkotásának izgalma is. Az előadás végére a szőttesek kétdimenziós világából madarak repülnek elő és belakják a teret. Ez az ív olyan finoman húzódik a háttérben, hogy a figyelmetlen néző már csak a kirepülő, gyönyörű anyagból készült madárkákra lesz figyelmes, ahogy azok benyúlnak a nézők fölé.

Ezután a tér kinyílik és a gyerekek szabadon játszhatnak benne a színészekkel együtt. Ekkor kerülnek elő új, az előadásban is használthoz hasonló, de lekicsinyített, „gyerekbarát” eszközök, amikkel a közönség is tud játszani.

Az alkotók tehát külön figyelmet szántak arra, hogy a kisgyerekek méreteihez illeszkedő, de nem kevésbé érdekes tárgyakat alkossanak számukra. A közös játék szerves része a produkciónak. Remélhetőleg a játék során megismert régi, ma már kevésbé használt tárgyak ismerőssé és barátságossá válnak az új generáció számára.

(Álomszövők, Aranyszamár Bábszínház, 2026.05.22.)