Markó-Valentyik Anna rendezése a hangképzés és beszédfejlődés folyamatát mutatja be. Szántó Viktóriával közös koncepciójukban számos szakember bevonásával mutatják be az egészséges beszédfejlődés fázisait. Az elképzelés könnyen eredményezhet didaktikus, kizárólag fejlesztőpedagógiai szempontból érdekes előadást. Szerencsére azonban a kellő játékosság beépítésével sikerült a csapdát elkerülni.

Ebben a csapdakerülgetésben brillíroznak a színészek. Czéh Dániel és Szakács Nadin kimeríthetetlen játékkedvvel van jelen. A rendezés láthatóan rendkívül pontos, technikailag kevés szabad teret enged a színészeknek. Amiben viszont nagyon is enged, az a karakterek játékosságának és kedvelhetőségének megteremtése.

Ebben óriási felelőssége van a színészeknek, ugyanis bármilyen gondosan kiszámított az előadás, a gyerekek nem lennének rá fogékonyak, ha nem ennyire megnyerő karakterek prezentálnák azt. Szakács Nadin és Czéh Dániel érzékenységének és az ehhez társuló színészi eszköztárnak köszönhetően a gyerekek az első pár percben szívükbe fogadják a karaktereket és velük együtt próbálgatják a hangadást.

A díszlet jógaszőnyegekből és egyszerű, tárolós háttérelemekből áll. Míg a jógaszőnyegek fontos eszközként, bábként is szerepelnek az előadásban, a háttérelemek csak az előadást követő játékban kerülnek elő. Ezek aljában találhatók könyvek és játékok, amikkel a gyerekek kötetlenül játszhatnak.

Az előadás pontosan bemutatja a magánhangzók és mássalhangzók képzési tulajdonságait, illetve a bennük rejlő játéklehetőségeket. Megmutatja a nyelv mozgását, az ajakhangok és orrhangok képzését, de azt is, hogy milyen humoros ezeket működés közben megfigyelni. Az alkotók szándéka szerint mindez segíthet a szülőknek a beszédzavarok és megakadások korai felismerésében. És mivel az előadás rendkívüli tudatossággal készült, úgy gondolom, erre valóban alkalmas is.

(Hangoló, Kabóca Bábszínház, Veszprém, 2026.05.22.)